Az árakat nem számítva nagyon szeretek Svájcban vásárolni - azaz lejárni a közeli kisboltba. Különösen a zöldség- és gyümölcsárukat kedvelem, nemcsak a szemnek, de a szájnak (nyelvnek?) is kedvesek. Múlt héten édesköményt és vörös cikóriát (nálunk valamiért inkább az olasz nevén radicchio-ként terjedt el) vettem. Mint később kiokosodtam többféle cikória létezik, az általam beszerzett trevisói mellett a veronai, a castelfrancói és a chioggiai kapott eredetvédelmet az Európai Bizottságtól. Különböző színekben (fehér, halványsárga, vörös és zöld) és változatos formákban pompáznak és valószínűleg szezonja lehet, mert minden fajtájából folyamatos az ellátás. (A gyökeréből lesz a cikóriakávé, a leveleiből pedig saláta és egyéb ételek.) Ha valaki szereti a nem hétköznapi (= kissé kesernyés és/vagy ánizsos) ízeket, annak bátran ajánlom ezeket a zöldségféléket. Ha ennél konzervatívabb az illető ízlése, akkor nyugodtan rendelhet inkább egy kis adag kaliforniai kánikulasalátát :). Pécsett nagyon egyszerű a beszerzés: el kell menni a nagy Tescoba, ahová rendszeresen érkeznek kisebb édeskömény- és radicchio-szállítmányok. Valószínűsítem, hogy rajtam kívül soha senki nem vásárolt még ezekből (több ezt alátámasztó beszélgetés is elhangzott már ebben a témában a pénztáros kisasszonyokkal), szóval várjunk türelmesen pár napot, mert akkor daraját 50-100 Ft-ért megvásárolhatjuk. Valamiért mindig együtt vettem a kettőt és valóban, ha recepteket keresünk a neten, akkor sokszor használják fel őket egy ételhez. Ezúttal inkább a saját fejem után mentem, leginkább a gyorsaságot és egyszerűséget figyelembe véve.
Először. A zöldségeket vékonyan felszeletelten és nem szűz olivaolajban kicsit megpirítottam. Az édesköményt is rövid ideig, a radicchiot viszont tényleg csak egy percig sütöttem. Tűzálló tálba kerültek, sóztam, borsoztam és leöntöttem reszelt sajttal kevert tejszínnel. Jó, gruyere sajt volt. A tetejére meg tettem egy kis parmezánt, a svájci-olasz barátság jegyében. Addig sütöttem, amíg aranybarna nem lett. (Mivel a ezek a zöldségek nyersen is finomak, nagyon nem lehet hibázni a sütési időt illetően.) Friss kenyérrel ettem.
Másodszor. Spagettit főztem és az előző napi tejszínes maradékot halmoztam rá. Még egy kis extra parmezán is jól jöhet.
Harmadszor. Maradt nyers édeskömény és radicchio is, rukolával, reszelt sajttal és tonhallal (konzerv) csináltam belőle salátát harmadik nap (eddigre azért elegem volt belőle, csak nehezen megy ez az egyszemélyre való vásárlás). Olívaolaj, fél citrom leve, só és bors került rá.
Ja, bort igyunk mindegyikhez. Ízlés szerint. Én helyi (ticinoi) Merlot-ot fogyasztottam, kulturáltan.
Cikória és édeskömény ügyben nem nagyon tudok beszámolni saját tapasztalatokról, és valóban, hiba lenne, ha a Tesco az én fogyasztásomra alapozná ezirányú beszerzési tevékenységét ( főleg rád nézve lenne az, amennyiben soha nem lehetne kapni ). Viszont, az egy személyre bevásárlás nekem nem hogy gondot okoz, de a lehetetlenség határait súrolja, és nem alulról. Ezért inkább nem is vásárolok, kizárólag egy pékségben, ahol azért viszonylag egyszerű belőni az általam elfogyasztható darabszámot Kornspitz kifliből ( hogy maradjunk nemzetköziek ). Viszont tegnap látogatóm volt, és hülyemód hagytam magam rábeszélni egy üveg bor ( 7dl ) beszerzésére, aminek kb. a fele még a hűtőben figyel. Mivel holnap húzok haza, kénytelen leszek ma ( egyedül ) elfogyasztani, éhgyomorra ( mivel ugye nem vásárolok ). Kulturáltság kizárt, beszédülés garantált.
VálaszTörlésAkkor legalabb szerezz egy kulturalt sajttalat a borhoz - a la Karintia -, csak vigyazz a szomszedokkal. Nem szolva a masnap reggeli meztelen ferfiakrol, bar utobbihoz meglehetosen koran kell kelni.
VálaszTörlésÍnycsiklandó a leírás és a képek is (Te csináltad?). A parmezánra azt mondja a férjem, hogy annyira rossz az íze, hogy az már szinte jó...
VálaszTörlés