Vasárnapi séta

Még a múlt vasárnapról... A jó hír, hogy a belvárostól (azaz ahol jelenleg lakom) néhány perc sétára található a helyi pincesor. A pincék ugyan jórészt zárva voltak, de úgy is azt ikszeltem be a biztosítós nyilatkozatban, hogy nem iszom. A helyi turisztikai hivatal honlapjáról választottam egy könnyű kirándulást (minden évszakban, minden életkorban melegen ajánlott), amely a környékbeli szőlők között vezet. A rossz hír, hogy a térképolvasási és tájékozódási képességeim nem lettek jobbak az idők folyamán és bár valamilyen módon a megjelölt települések mindegyikében jártam továbbá a szintidőt fényképezgetéssel együtt is kényelmesen tartottam, gyanús, hogy nem azon az úton haladtam, amit az idegenforgalmi szakemberek követni terveztek.Ezen megállapításomat egyrészt arra alapozom, hogy időnként a hegy tetején és az erdőben bóklásztam, időnként pedig az autóút mentén próbáltam óvatosan haladni, nagyjából mindenféle táblát követtem (gyalogos, biciklis, autós), mikor melyiket találtam meg előbb. Másrészt a sétaúton kihelyezett tíz tájékoztató táblából, ami a helyi szőlőművelési hagyományokkal volt hivatott megismertetni csak a 2., 9. és 10. számúval találkoztam. Ettől eltekintve jót sétáltam és kellemesen elfáradtam. Talán megismétlem a túrát, ezúttal fordított irányban és egy normális térképpel, mert eléggé tetszett amit láttam. A fordított irányt egyébként az indokolja, hogy a borospincék a kirándulás eleje helyett a végére kerülnek, ami a legtöbb esetben igen praktikus.

A színes pincesor

A 2. számú tábla régi fotója

Egy a sok közül

A pincesorról Salorino falucskába vezet az út, ami hegyoldalról tekint Mendrisiora. Ragyogó napsütés, fantasztikus kilátás és itt is egy pincesor, talán még autentikusabb (=kopottabb, azaz nekem jobban tetsző), mint az előző. Innen kezdve végig ki volt táblázva egy csomó turistaút, szóval van kirándulási lehetőség bőven. Obino falu mellett az erdő közepén rengeteg autó parkolt, a birkatermészetnek megfelelően én is elindultam, hogy megnézzem a világhírű látnivalót, ami a grotto felirat alapján érdekes barlangként azonosítottam. Kiderült azonban, hogy az autósnép csak vasárnapi ebédre érkezett, a grotto pedig nem más, mint egyfajta helyi csárda. Valahol olvastam már róla, talán az a jellegzetessége, hogy az épületen belül nyílt tűz van és polentát kínálnak különféle húsokkal. A környéken lengedező grillillat legalábbis ezt támasztotta alá. A vendéglőt mindenesetre jó megjegyezni, ha ennyi helyi látogat oda (Lantos nagypapa aranyszabálya), kipróbálni viszont majd csak társaságban fogom.

A salorinoi pincék

Grotto először

Pince utca, Salorino

A szép neve ellenére Castel San Pietro okozta a legtöbb gondot, itt veszett el ugyanis leginkább a fonal, de aztán amikor már nem is reméltem, újra rátaláltam a sárga útra. Corteglia környéke tele van gyönyörű szőlőkkel, de megint nagyon párás volt minden a fényképezéshez. Legközelebb írok a helyi borokról is, mára ennyit.

Borbánya